Szívtranszplantáció
A szívtranszplantáció (szívátültetés), a tudomány jelen álláspontja szerint, a végstádiumú szívelégtelenség kezelésének leghatékonyabb és legjobb túlélést biztosító kezelési módja. A szívtranszplantáció egy olyan operáció, melynek során a súlyosan beteg szívet, új egészséges donor szívre cserélik.
A donorszívet egy olyan – szakértői bizottság által – agyhalottnak nyilvánított egyénből (donorból) veszik ki, akit előzetesen transzplantációra alkalmasnak ítéltek. A szívtranszplantáció célja, hogy egy olyan szívet biztosítson a jelöltnek, amely elsősorban életmentő, és lehetőleg a műtét után a korábbi állapotnál jobb minőségű életre adjon lehetőséget az egyén számára.
A szívtranszplantációt abban az esetben alkalmazzák, amikor a szívbetegség kezelésében az egyéb kezelési formákat igénybe vették, azok már nem hatékonyak, és az állapot végstádiumú szívelégtelenséghez vezet. Végstádiumú szívelégtelenségről akkor beszélhetünk, amikor a szív teljesítőképessége olyan mértékben lecsökken, hogy minimális terhelés vagy nyugalmi állapot mellett képes csak a keringést fenntartani.
A megfelelő donorszerv megérkezéséig (várólista) az esetek egy részében folyamatos keringéstámogató gyógyszereket kell alkalmazni. A szívbetegség előrehaladtával a beteg egyre gyakrabban kerül kórházba kardiális rosszullétek miatt. Amennyiben a szívelégtelenség maximális gyógyszeres kezelés mellett sem stabilizálható, áthidaló megoldásként mechanikus keringéstámogató eszköz (műszív) beültetésére lehet szükség.
A szívátültetés menetét, ok-okozatiságát annak erkölcsi tartalma miatt is fontos megfogalmazni és kihangsúlyozni:
A DONOR halála –többnyire tragikus körülmények között- a szívátültetéstől függetlenül megtörténik, azzal semmilyen összefüggésben nincs. Bekövetkezett halála után szervének felhasználásával, beültetésével egy másik élet megmentőjévé válik.
Kiknek adhat legtöbbet a szívtranszplantáció?
- Azoknak a betegeknek, akiknek a szíve olyan állapotban van, amelyen más kezelés már nem javíthat.
- Azoknak, akik összességében elég élettani és mentális tartalékkal rendelkeznek az igen megterhelő műtéthez, a műtét utáni korai időszakhoz, valamint az új életmóddal járó változtatásokhoz.
- Azoknak a személyeknek, akik nem dohányoznak, és nem fogyasztanak alkoholt vagy drogokat.
- Azoknak, akik képesek együttműködni azzal a terápiával, amelyet a transzplantációs team határoz meg.
- Akik képesek érzelmileg jól kezelni a donorszívre való várakozást.
- Akik támogató családi és baráti hálóval rendelkeznek, mert ők segítenek túljutni ezen a sokszor stresszel teli időszakon.
A szívtranszplantáció azonban nem minden szívbeteg számára megoldás, bizonyos tényezők jelenlétében előfordul, hogy egy beteg nem alkalmas erre a műtétre. Azok számára, akik nem kaphatnak új szívet, megoldást jelenhet a műszív, az úgynevezett VAD (ventricular assist device), amely egy beültethető, mechanikus keringéstámogató rendszer.
A szívtranszplantáció története – röviden:
Az első szívtranszplantációt a világon Christan Barnard végezte 1967. december 3-án Fokvárosban, a Groote Schuur kórházban. A műtét alanya, Louis Washkansky volt, a műtét után összesen 18 napot élt, ekkor tüdőgyulladásban elhunyt. A donor Denise Darvallvolt, aki nem sokkal előtte sérült meg súlyosan egy autóbalesetben. Európában elsőként Christian Cabrol végzett szívátültetést, Párizsban 1968. április 24-én.
Magyarországon a szívtranszplantációs program 1992. január 3-án indult, amikor Prof. Dr. Szabó Zoltán elvégezte az első magyarországi szívátültetést a Városmajorban.
Dr. Szabó Zoltán és Schwartz Sándor
„A 29 éves Schwartz Sándornál elvégzett sikeres szívátültetés egy szigorú alapossággal felépített felkészülési munka megkoronázása volt, mely egyben megalapozta a hazai szívtranszplantációs program rendszerszintű kiépülésének lehetőségét” (idézet a Városmajori Klinika Első 100 éve című kiadványból).
A Városmajori Klinika szívtranszplantációs programja 25. évfordulóját ünnepelte 2017. január 3-án. Az esemény egyik szónoka Schwartz Sándor volt. Az évfordulóig összesen 412 szívátültetés történt a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika falai között. Az elmúlt években transzplantációs beavatkozásaink száma évi 50 körül mozog – ezzel Európában a 2-3. legnagyobb szívátültetési központnak számítunk, világviszonylatban pedig az első 10 centrum között vagyunk.
Ma rendszeres szívátültetéseket csak Budapesten végeznek. Felnőttekkel foglalkoznak a Semmelweis Egyetem Szív- és Érsebészeti Klinikáján a Városmajorban, míg a gyermek szívátültetéseket az Országos Kardiológiai Intézetben (GOKI) végzik. A műtétek további bővülését elsősorban még mindig az akadályozza, hogy kevés a várólistára kerülő beteg. A szívátültetés előtti kivizsgálást Magyarországon több egyetemi központban is elvégzik, ezután kerülhet a beteg a várólistára. Bővülhet a szívátültetések száma, ha országszerte kiépül az ún. Szívelégtelenség Ambulanciák hálózata, ahol a szívelégtelenségben szenvedők rendszeres gondozása történik.
Forrás: Magyar Nemzeti Szívalapítvány; Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika